Rácz Zsolt alezredes és a MiG-29 „nagyvasak” méltó emlékezete
Fontos és meghatározó eseményre került sor a hazai MiG-29 közösség (már ha van ilyen…számomra a nap végére egyértelművé vált a válasz, nagyonis) életében július 28-án, szombaton Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison. A bázis, a MH Légijármű Javítóüzem, Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület, a Dongó Repülés-Hagyományőrző Alapítvány, a JETfly.hu internetes portál, a Puma repülőszázad és az 59. Szentgyörgyi Dezső Virtuális Repülőbázis által közösen szervezett, emléktábla avatással egybekötött megemlékezés apropójaként rögtön két évforduló is szolgált, hiszen negyed százada érkeztek meg az orosz (szovjet) államadósság fejében kapott „Nagyvasak” Kecskemétre (1993. október 15-től három részletben), míg 20 éve történt a típus hazai üzemeltetésének egyetlen, emberéletet követelő balesete, Rácz Zsolt alezredes (posztumusz ezredes) katasztrófája (1998. július 23.). Az egyik egy hosszú, a magyar katonai repülés történetében addig sosem látott minőségi ugrás és új fejezet kiindulópontját jelöli, a másik pedig bánattal teli és egy gazdag életút idő előtti, kényszerű befejezését jelenti, de mindkettőnek helye kell, hogy legyen az emlékezetünkben, nem feledhetjük és ezt a célt ez a szombati megemlékezés méltóképpen szolgálta.
Az esemény stílusosan a MiG-29 utolsó felszállásának (2010. december 16.) rövidített rádióforgalmazásának bejátszásával indult, majd ezt követték a beszédek, amelyek a kelleténél gyorsabban nyugdíjazott típusnak és Rácz Zsolt alezredesnek is méltó emléket állítottak. A beszédek sorát Takács Géza alezredes, a MiG-29-es Dongó század utolsó századparancsnoka nyitotta, aki hajózó szemszögből elevenítette fel a típussal kapcsolatos emlékeit, őt követte Horváth János nyá ezredes, egykori hangárparancsnok majd a repülőműszaki zászlóalj parancsnoka, aki műszaki szempontból folytatta a megemlékezést és őszinte szavai a az egykori sztorik felelevenítése mellett bőven tartalmazták a típus méltatlan sorsa miatti érthető elkeseredést is. Siklósi Zoltán nyá alezredes beszédében Rácz Zsoltról emlékezett meg, ők már a hetvenes években is társak voltak a Szovjetunióban történt kiképzésük során és ugyan utána az élet a Pápa-Kecskemét tengelyen elsodorta egymástól őket, de a MiG-29-es krasznodari átképzése során újból együtt ültek be az iskolapadba, utána pedig már Kecskeméten repülték az új típust egészen a tragédia bekövetkeztéig, a közeli jó ismerős pedig segített jobban megismerni nemcsak az elhunytat, de tragédiájának körülményeit is. A megemlékezés (nemcsak számomra) talán legmegindítóbb pillanataira ezután került sor, amikor Rácz Zsolt nővére, Mesterné Rácz Adrienn elevenítette fel testvére emlékét sokszor (érthetően) elcsukló hangon.
A beszédek után került sor a típus emléktáblájának felavatására (az összesen 28 darab üzemeltetett repülőgép 29282 leszállással 18167 óra 47 percet repült, a kelleténél rövidebbre szabott történetüknek állít emléket a Simon Róbert Sándor és Czenczik István nyá őrnagy által tervezett és Havasi György őrnagy által véglegesített, a kecskeméti MH Légijármű Javítóüzem által kivitelezett tábla). Az avatás ceremóniáján részt vett a típussal elsőként, még orosz pilótákkal együtt leszálló Karmazsin Sándor nyá ezredes és Helembai László nyá alezredes mellett az utolsó repüléseket végrehajtó Zsámboki Tibor nyá ezredes és Takács Géza alezredes valamint a típus üzemeltetésének műszaki hátterét biztosító repülőműszaki zászlóalj egykori parancsnoka Horváth János nyá ezredes (úgy gondolom az „avatási team” ennél hitelesebb összeállítása talán már fizikai képtelenség lett volna…). Az emléktábla leleplezése után került sor annak ünnepélyes megkoszorúzására az egykori hajózók, műszakiak, a Dongó Alapítvány, Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület és Rácz Zsolt alezredes családja nevében.
A megemlékezés záróakkordjaként Simon Róbert Sándor nyá főtörzsőrmester, Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület elnöke mondta el köszönőbeszédét (külön kihangsúlyozva az egyesülettel szorosan együttműködő keceli Pintér Művek és Pintér Csaba valamint Bozóki János ezredes, az MH Légijármű Javítóüzem parancsnokának segítségét), majd az egyesület tagjai átadták az ezredmúzeumnak szánt ajándékaikat, egy MiG-29 géppárt ábrázoló festményt (25-ös és 17-es oldalszámmal, nem véletlenül) valamint a 93-as krasznodari átképzés összes résztvevője által aláírt pólót, majd következett a várva-várt repülőgép simogatás (bár aki elég szerencsés és a szervezőkkel érkezik kora reggel a bázisra annak ez már a repeta-simogatásnak számított…), hogy utána a bázis elhagyását követően a nap a kötetlen, Metro-tónál tartott reputánival folytatódhasson.
A rendezvény feszesre szabott hivatalos programja előtt és után a főszerep egyértelműen mindannyiunk kedvencének, a világhírű, 11-es oldalszámú Gracy-nek jutott (emlékeim szerint egykor még a japán Hasegawa is kihozta a magyar légierő fennállásának 70. évfordulójára különleges díszfestést kapott repülőgép makettjét), akit csak erre a jeles alkalomra kihúztak az alakulótér tribünje elé és a nagyságrendileg 200 főnyi jelenlévő közül bárki (minimális elkordonozás mellett) bátran és szabadon megszeretgethetett. Élt is mindenki a lehetőséggel, a közös fotók során számolatlanul kerültek elő a régi emlékek, sztorik és zrikálások. A típus utolsó leszállását teljesítő Gracy még így, majd egy évtizeddel később is remekül tartja magát, jó lenne még sokszor és sokat látni akár egy kiállításon akár egy későbbi repülőnap statikus során, személy szerint bármilyen megoldással boldogan kiegyezek…
Rácz Zsolt alezredes és a MiG-29 „nagyvasak” méltó emlékezete fotógaléria (nagyításához katt bármelyik képre):
