Kerozinünnep Szliácson – a SIAF 2018 szombati napja

2018-09-05 legiero_admin 0 Comments repülőnap, SIAF 2018

Szeptember első hétvégéjén került megrendezésre Szlovákia legnagyobb repülőnapja, a SIAF 2018, a kétnapos rendezvénynek pedig hagyományosan idén is Szliács (Sliač) repülőtere adott otthont. A MiG-29AS / MiG-29UBS és L-39CM / L-39ZAM típusokat üzemeltető repülőszázadok honos repülőtere (amely rendhagyó módon a katonai mellett időszakosan polgári légiforgalmat is lebonyolít) jó adottságain túl szempontunkból is ideális helyszínnek volt tekinthető, hiszen a Zólyom és Besztercebánya közti területen fekvő létesítmény pár órás utazással Budapestről is könnyedén megközelíthető, így a minimális távolság és az előre beigért gazdag program tükrében kiutazásunk egy pillanatig sem lehetett kétséges (helyszíni tapasztalatom alapján evvel így volt a régóta „kerozin-elvonásban“ szenvedő magyar repülőstársadalom jelentős része is…). A szombat hajnali buszutat követően a repülőtérre belépve rögtön a cseh légierő Mi-24V helikopterének látványos bemutatója fogadott, az itthoni példányok leállítása után pedig jó volt újra a típus félreismerhetetlen hangját testközelből hallani, azonnal tudtam, itt ma a létező legjobb társaságban tölthetem majd a napom. A délelőtt tizes kezdést követően aztán lényegében pillanatnyi szünet nélkül követték egymást a repülések, hiszen mindannyiunk kedvenc „szörnyetegét“ a svéd Saab-105 bemutatója követte, majd közvetlen ezután kezdetét vették a csehszlovák katonai repülés 100. évfordulójára megemlékező, igencsak látványosra sikerült ünnepélyes áthúzások, amelynek keretében a cseh és szlovák légierők lényegében megreptettek mindent, ami jelenleg repképes a lajstromukban (a teljesség igénye nélkül: JAS-39 Gripen, L-39, MiG-29, UH-60M, Mi-17, stbstb).

Szerencsére a nem túl nagy területű repülőtér vizonylag könnyedén bejárható volt, látványból pedig volt bőségesen, hiszen a rengeteg árus, kisebb nagyobb bemutató sátor és kiegészítő rendezvény mellett a repülőnap szervezőinek egy igen gazdag statikus részleget is sikerült tető alá hozniuk, sok típus volt (sajnos kordonozás mellett) a földön is megtekinthető, az Eurofighter Typhoontól a törökök díszfestésű Phantomján át egészen a kecskeméti Gripenig, számos kiállított helikopterrel tarkítva. Természetesen északi szomszédunk az összes fontos repülőeszközét kiállította, külön hangsúlyt helyezve a két legfrissebb szerzeményre, az UH-60M Black Hawk helikopterre és a C-27J Spartan közepes szállítógépre, mindkettőnek tudomásom szerint ez volt az első, nagyközönség előtti nyilvános bemutatkozása, folyamatos is volt a tömeg körülöttük (halkan jegyzem csak meg, de szeretnék efféle hasonló bemutatkozásokról itthon is beszámolni, akár ugyanerről a két típusról is, mindkettő bőven elférne nálunk is). A szárazföldiek, a lérakosok, a tűzszerészek és a fináncok statikus bemutatóit sem kellett hiányolnunk, kisebb számban ugyan, de mindenki képviseltette magát, a legnagyobb érdeklődést egy kis sarokterületen kialakított tankos-rakétás (többek közt T-72 harckocsival (naná, hogy mindenki felmászott rá!), S-300 PMU és SK12 Kub ütegekkel) blokk vonzotta.

Az igazi nagyüzem dél környékén indult be, ekkor került sor a nap (számomra) egyik csúcspontjára, a lengyel Tiger Demo Team bő 10 perces programjára. A viszonylag friss csapat bizonyította, hogy nem véletlenül világhírűek, a 4054-es oldalszámú F-16C Block 52+ lenyűgöző bemutatót hajtott végre. Érdekesség, hogy a gép itt is a törzsre szerelt CFT póttartállyal repült, ezek szerint nagy mértékben nem csökkentheti sem a manőverezőképeségét, sem a terhelhetőségét. Csak címszavakban az elkövetkező időszak tartogatott még egy Mi-24V és egy Mi-17 résztvételével végrehajtott cseh „search&rescue“ képességbemutatót, valamint igazi kuriózumképpen a német haditengerészet (Marineflieger) kötelékébe tartozó Panavia Tornado is repült egy decens programot (a típust azért bajosan lehetne született műrepülőnek nevezni…mindenesetre jó volt újra látni). Nagyjából fél kettő környékén egy elég masszív oldtimer blokk vette kezdetét, amelynek kulcsmozzanata a „Flying Bull“ B-25 Mitchell és F4U4 Corsair kötelékrepülése volt (ez a repülés a szlovák történelem szempontjából valami jelentős eseményt örökítethetett meg, legalábbis amennyire képes voltam kivenni a kommentárból; itt jegyezném meg az egyetlen fenntartásomat a repülőnappal kapcsolatban: a szlovák legalább annyira világnyelv, mint a magyar, és nyilván nem várhatom el, hogy az egész napos kommentálást szinkron tolmácsolják a külföldről érkezők kedvéért, de a repülések előtt egy rövidebb angol nyelvű tájékoztató rezümének nagyon örültem volna-bár az igaz, ennél nagyobb bajom sose legyen…). A ritkaságnak számító II. világháborús gépek bemutatója érdekes látvány volt, az utána következő „Czech Flying Legends“ hibátlan állapotban tartott MiG-15 UTI-ja repülésével pedig gyakorlatilag könnyeket csalt a szemembe…

Tisztán látszódott, hogy a MiG-29-nek semmivel sincsen kisebb kultusza, mint nálunk, a különbség csak annyi, hogy a szlovákok addig repülik a típust, amíg az csak műszakilag lehetséges. Külön hangárban és a statikus soron egyaránt voltak már valószínüleg leállított „Nagyvasak“ kiállítva, fegyverzettel, hajtóművel, kabinban fotózkodási lehetőséggel valamint folyamatos tömeggel. A jellegzetes digi kamuflázzsal ellátott MiG-29 géppár repülésekor pedig gyakorlatilag megállt az élet a repülőtér területén, biztos vagyok benne, a legtöbben talán az egyébként a repülőnap idején is készültséget adó gépek programját nézték meg (amúgy ez is egy érdekes tapasztalat volt, nekem már fájt a nyakam, a lábam és a fejem az igyekezettől, hogy mindent és mindenhol lássak, míg a helyiek egy jelentős része békésen sörözgetve időnként felpillantott az égre, mi is repül éppen…hiába, ahol nem szökőévenként kerül sor egy-egy nagyobb repülős eseményre ott azért ez megszokottabb látvány). Állítólag az ezen a hétvégén igen sokat szereplő két Fulcrum már az utolsó megmaradt mohikánok közé tartozik, valameddig még ugyan fenntartható repképességük, de a pótlásuk mostmár elengedhetetlen, ami meg is valósult egy 14 darabos F-16V Block 70 beszerzéssel, kíváncsian várom a pillanatnyilag legmodernebbnek számító „Fighting Falcon“ felbukkanását a közvetlen szomszédságunkban.

Természetesen a többgépes bemutatókötelékek is képviselték magukat, méghozzá kiemelkedő minőségben, a négyes kötelékben, Extra-330LX gépekkel repülő Royal Jordanian Falcons is igen látványosat mutatott, a program zárószekciójában fellépő Patrouille de France pedig…róluk nehéz bármit mondani, ilyenkor csak arra tudok gondolni, lassan itt lenne az ideje a műrepülést önálló művészeti ágként elismerni. Lenyűgöző, hibátlan, gyönyörű (és kicsit túl hosszú…) volt amit repültek. A szubjektív és minden szakmai érvet nélkülöző „Nap Repülése“ díjat pedig tőlem a spanyol légierő F/A-18-asa és pilótája Capt. Juan F. Herrera kapta, bár szoros volt a verseny közte és a lengyel Tiger Demo Team valamint a Tiger Meet dekorációs cseh JAS-39C Gripen repülése között, azt hiszem a teljesen igazságos megoldás mindhármuk megosztott első helyezése lesz.

Bár természetesen bőven lehetett hallani fanyalgó hangokat (jöhettek volna az amerikaiak, oroszok, akárkik még, miért nincs F-35, tavaly bezzeg átrepült egy B-52 és egy B-1, stbstb) nekem ez a szombati nap evvel a felhozatallal is minden várakozásomat teljesítette, sőt, felülmúlta. A SIAF 2018 kulturált, jól szervezett, hatalmas érdeklődés mellett (állítólag a két nap össznézőszáma 100000 fő körül volt) lebonyolított gazdag programú repülőnap volt, soha rosszabbat! Hiányérzetem csak az aránytalanul vékony magyar résztvétel miatt lehetett egyedül, a statikus soron egyedüliként kiállított Gripen ugyan egésznap mágnesként vonzotta a látogatókat, Veres Zoltán pedig a tőle megszokott tökéletes repülést hajtotta végre, de azért a több még jobb lett volna, gondolok itt akár pl. a szolnokiak igencsak látványos képességbemutatójára, akár egy felújított Mi-17-es dinamikus bemutatójára vagy egy cseh-magyar közös Gripen repülésre, talán majd legközelebb…

Kerozinünnep Szliácson – a SIAF 2018 szombati napja fotógaléria (nagyításához katt bármelyik képre)