Az Ég Katonái kezében megszépülnek elfeledett értékeink

Kecelen, a Pintér Művek Haditechnikai Parkjában látogattuk meg Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület tagjait, ahol megnézhettük legújabb projektjük, az egykoron a 315-ös oldalszámot viselő MiG-17 PF felújítási munkálatait. A MiG-17 elsőgenerációs sugárhajtású vadászgép gyakorlatilag a MiG-15 alapmodell -a koreai háború és a kezdeti üzemeltetési évek tapasztalatain alapuló- egyértelmű továbbfejlesztésének tekinthető, amely jelentősen hasonló sárkányszerkezet és nagyobb szögben hátranyilazott szárnykialakítás mellett nagyobb sebességet, jobb repülhetőséget és nagyobb felszállótömeget tett lehetővé. Az 1950-ben indult kísérleti berepülések után 1951 szeptemberében született döntés a sorozatgyártásáról, majd 1952-ben állt rendszerbe a Szovjetunióban. 1953-ban nagy minőségi ugrásként megjelent az RP-1 Izumrud radarral felszerelt, éjszaka is bevethető P változat majd még szintén ugyanebben az évben a Klimov-VK1F utánégetős hajtóművel ellátott F verzió is elkészült, majd a típus logikus fejlődési elemeként az utánégetővel és radarral egyaránt rendelkező PF variáns is rendszerbe állt. A MiG-17 sorozatgyártása a Szovjetunióban 1958-big tartott, de ezután Kínában (Shenyang J-4 és J-5) és Lengyelországban (Lim-5 és Lim-6) még hosszú évekig készültek licencváltozatok. A Magyar Néphadsereg a MiG-17 F és PF verzióit rendszeresítette, 1955-1974 között álltak szolgálatban.

A cikkünk tárgyát képező MiG-17PF taszári és kecskeméti szolgálatot valamint a hetvenes évek legelején történő kivonását követően tett hosszabb kitérők után került Kecelre, jelenleg Pintér Csaba magántulajdona. A felújítási munkálatokat megelőzően a Haditechnikai Park statikus bemutató során kortársai között volt látható, onnan került be a Pintér Művek egyik üzemcsarnokába, ahol 2016 őszén megkezdődhetett hosszú és rendkívül sok munkával járó újjászületése. A 2017 március és november között egyéb projektek miatt szüneteltetett felújítási munkálatok már eddig is több száz munkaórát vettek igénybe és Simon Róbert, az Egyesület elnökének elmondása szerint mire végeznek, bőséggel túllépik az ezret. Ottjártunkkor a törzsféklapok homokszórása valamint a kormányszervek leszerelése után azok sérült, elrohadt merevtrimmjeinek újragyártása folyt éppen egy aznap élestesztelt kísérleti technológia segítségével, amely ha bevált, onnantól fogva „nagyüzemben” lesz használható a későbbi projektek során is. A hétvége feladata lett volna még a lehomokszórt és 2K gittel több rétegben kikent lokátorantennák (rendhagyó módon külön házban az adó és a vevő egység) csiszolása és festése, ez a rossz idő okozta lassú száradás miatt végül elmaradt, de gyanítom az Egyesület a húsvéti hétvégét is Kecelen tölti, így jövő héten a lokátor is megkapja jellegzetes zöld színét. A műszereitől és berendezésétől „megfosztott” kabinteknő alapozva és festve már újraépítését várja, a gép sárkányszerkezetén (valószínűleg az emelés során) keletkezett apróbb sérülések kijavítása lesz még egy nagyobb feladat, de a jelenlegi állapotot elnézve gond nélkül tarthatónak tűnik a repülőgép festésének előre kitűzött májusi időpontja.

A megismerkedésünk örömére legurított házi csicsóka(!) pálinka társaságában később körülnézhettünk az alapvetően vendégházként funkcionáló „dühöngőben” amely egyszerre tölti be a szállás, a műhely, a raktár és a közösségi tér funkcióját és jelen pillanatban rendhagyó berendezési tárgyakként a 315-ös különböző alkatrészei foglalják el szinte minden szabad négyzetcentiméterét. Belépés után közvetlenül az előtérben egy munkaasztalon az eredeti, megsárgult plexi alapján utángyártott gyönyörű állapotú, víztiszta új kabintető fogad minket szerszámok, dobozok és apróbb-nagyobb alkatrészek társaságában. A konyhaszekrényen békés szimbiózisban élnek a kabinbelső kiszedett műszerei az edényekkel és konzervekkel valamint a (természetesen!) repülős bögrékkel, az asztalokat és az ágyak közti helyeket pedig szintén a kabinbelső felújított és színre fújt kisebb-nagyobb alkatrészei foglalják el, a sarokba állított, tökéletesen felújított katapultülés pedig már önmagában, pusztán lakberendezési tárgyként tekintve is kimagasló esztétikumot képvisel.

A tervek szerint a MiG-17 idén májusra nagyrészt összeszerelt és lefestett állapotú lesz, névadó ünnepséggel egybekötött hivatalos bemutatkozására pedig a június 8-10 között megtartott kunszállási 5. HM Feszten kerül majd sor. A felújított repülőgép a típussal egyedüliként hősi halált halt Mezőfi István nevét viseli majd a pilóta családjának tudtával és támogatásával. Az elkészült repülőgépek elnevezése és ünnepélyes keretek közti átadása hagyománynak tekinthető Az Ég Katonái részéről, hiszen az ezt megelőzően befejezett MiG-15 a légi harcban elesett Magyar Sándor nevét viseli és tavaly, szintén Kunszálláson volt az avatója, amin az elhunyt pilóta özvegye is részt tudott venni. (Magyar Sándor története amúgy a hazai katonai repülés kevéssé ismert és megdöbbentő epizódja, 1956-ban Sármellékről riasztották egy az osztrák határ felől véletlenül berepülő kisgép elfogására, majd vele egy időben Pápáról egy szovjet MiG-17 géppár szintén ugyanerre a feladatra a levegőbe emelkedett és a géppár egyik tagja máig tisztázatlan körülmények között Magyar Sándor gépét lelőtte).

Beszélgetéseink során megkerülhetetlen volt a kérdés, a felújításokat mégis hányan és főként miből, milyen forrásokból végzik. Nem meglepő módon Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület állami támogatást nem kap, magánjellegű támogatók (kiemelkedő a Pintér család támogatása 2009 óta), a felajánlott SZJA 1%-ok és a befizetett tagdíjak fedezik (részben) költségeiket. A munkát minden esetben az Egyesület tagjai végzik önkéntes alapon, mikor, melyik hétvégén éppen hányan érnek rá és tudnak elszabadulni. Egyszerre minden esetben csak egy gép felújítása folyik, ezt is időnként megszakítják az egyesület másik fő profilját képző emlékműavatások. Azonban ahogy folyamatosan egyre többen ismerik meg munkásságukat, egyre több felkérés is érkezik az ország minden pontjáról, így a további növekedés alapfeltétele lenne az Egyesület létszámának bővítése, szeretettel várják egykori repülősök és lelkes elhivatott „civilek” jelentkezését egyaránt, jelen pillanatban majdnem minden hétvégén Kecelen megtalálhatók.

Az Ég Katonái létrejötte nagyságrendileg 2008-ig vezethető vissza, amikor is első, még magánkezdeményezés formájában végrehajtott „akciójuk” során Pápán emléktáblát emeltek a repülőtérről felszállt és vissza nem tért repülők valamint az ottani repülőműszakiak emlékére. Ezt követte 2009-ben a balatonkenesei honvéd üdülőben 250 fő résztvételével és a HM HIM támogatásával egy megemlékezés összes bezárt repülős alakulatunkról és ez volt az az esemény, ahol konkrétan megfogalmazódott a gondolat, hogy innentől az magyar katonai repülés emlékezetének ápolását hivatalos, egyesületi formában folytassák. Az Egyesület alapítása 2010-re tehető, azóta állítottak emlékhelyet Kecskeméten a baleset során elhunyt hajózók és műszakiak emlékére, Beleden a 16-os oldalszámú MiG-23 UB katasztrófájának emlékére, Ugodon és a Mátrában (és még számos helyen, a felsorolás messze nem teljes…). A MiG-17 a hetedik felújított repülőgépük, többek közt MiG-21 (a Dunavarsányban látható Komócsi-féle bisz), MiG-23, Zlin-142, Aero L-29 Delfin és a szintén a keceli üzemcsarnokban szállítható állapotúra szétszerelt gyönyörű MiG-15 előzte meg a sorban. Érdemes egyébként követni az Egyesület fb-oldalát, aholis munkásságuk rengeteg fotóval és videóval gazdagon dokumentált formában, szinte napra pontosan követhető.

Természetesen a MiG-17 elkészülte után sem áll meg az élet, ottjártunkkor már a következő kiszemelt „áldozattal” is megismerkedhettünk. A szintén Pintér Csaba magántulajdonát képző, 1418-as oldalszámú MiG-21 U egy igazi különlegesség, összesen kettő található belőle az országban, az egyik itt Kecelen, a másik pedig a szolnoki Reptárban. A jelen pillanatban ezüstszínűre festett gép a tervek szerint 2019. tavaszán (február-március magasságában) kezdődő felújítási munkálatok során visszakapja rövid ideig viselt egykori „tesztfestését”, a sztenderd halványkék alsófelület fölé háromtónusú terepszínminta kerül majd. Az eredeti színek az ezüst kopása révén helyenként már kisebb területeken most is észrevehetőek és mivel az eredeti mintázatot is sikerült részletfotók alapján teljes egészében rekonstruálni, így garantálható, hogy Magyarország egyetlen terepszínű MiG-21 U-400 repülőgépe tökéletesen korhű állapotban fog majd bemutatkozni a nagyközönségnek (kíváncsian várjuk, mi lesz majd a neve…)

Az Ég Katonái kezében megszépülnek elfeledett értékeink fotógaléria (nagyításához katt bármelyik képre)

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönöm Simon Róbertnek, Vinter Józsefnek és a Pintér Művek Keceli Haditechnikai Parkjának!

szöveg: Restár Milán
fotók: Vaskó Tamás

A cikkben található fotók és a szöveg teljes egésze az elfeledett légierő szerzőinek szellemi tulajdonát képzik, utánközlési igény esetén kérünk, keress meg minket az elfeledettlegiero@gmail.com címen.