Halódó magángyűjtemények nyomában…
Lenyűgöző látvány a Dunavarsányban, az 51-es út mentén található Komócsi-féle magángyűjtemény, amely egy, a környező szántóföldből kihasított területen még így „romjaiban” is kiemelkedő válogatást nyújt a rendszerváltás környéki magyar hadsereg és légierő szovjet eredetű haditechnikájából. A 2014-ben végzetes repülőbalesetet szenvedett Komócsi Zoltán neve jól ismert hazai repülős és gyűjtői körökben, halála azonban meghiúsította mind a gyűjtemény egységesítését, rendezését és felújítását, mind a tervezett múzeum megnyitását. Általános vélekedés szerint sem az utódok, sem a település nem tudtak mit kezdeni a gazdátlanná vált gyűjteménnyel, így az szép lassan, magára hagyottan pusztulásnak indult.
A gyűjtemény így, ebben a formájában egy temető, egy roncstelep és egy repülőmúzum kissé groteszk egyvelegét nyújtja, ahol békésen megfér egymás mellett az alapító emlékére állított vezérsík-obeliszk, a pápai halálsorról származó és gyakorlatilag tárlatkész jónéhány MiG-21 bisz, a különböző, polgári és katonai, szintén jó állapotúnak tekinthető Mil-Mi és Kamov forgószárnyasok (-bár a törött rotorlapátok azért jelzik, hogy az elmúlt évek nem voltak kegyesek hozzájuk) valamint azok a roncsok és félig elbontott repülőgépek, amelyek számomra a kollekció legpotensebb darabjait jelentették. Bármely repülőmúzeum dísze lehetne a bejáratnál ledobott, szárnyaszegett 35. jubileumi díszfestéssel ellátott taszári Boszorkány 21-es, a két pápai Mig-23 is egy alapos felújítás után remekül mutatna egymás mellett ha egyszer visszakapnák a szárnyaikat, valamint a még mindig az NDK kamuflázst viselő Mi-24 is igazi különlegességnek tekinthető.
Ha ezeket egyszer sikerülne bemutatáskész állapotba hozni, és idekerülne még a gyűjtemény másik (a pletykák szerint nagyobb és Tökölön tárolt) része, akkor a már meglévő állománnyal és minimális infrastrukturális fejlesztéssel egy, a kecelihez hasonló színvonalú haditechnikai parkkal gazdagodhatnánk…kérdés, van-e erre szándék, tőke, igény és akarat? Részünkről mindenképpen támogatnánk bármi, a kollekció sorsát előremozdító kezdeményezést, mindenesetre azt legalább elégedetten nyugtázhattuk, hogy az elmúlt egy évben, utolsó ottjártunk óta nem kis mértékű tereprendezés történt és mindkettőnknek egyszerre jutott az eszébe „na végre, talán valami elindult jó irányba a Komócsi-hagyatékkal!” Meglátjuk, kivételesen talán kicsit reménykedünk…
Komócsi-gyűjtemény, Dunavarsány képgaléria (a galéria nagyításához katt bármelyik képre!)