Visszafogottabb de még így is irigylésreméltó – a SIAF 2019 szombati napja

Visszafogottabb de még így is irigylésreméltó – röviden így tudnám jellemezni a SIAF 2019 szombati napját, hiszen az idén is a szokott helyszínén, a vegyes katonai-polgári felhasználású szliácsi repülőtéren, ám a szokottnál korábbi időpontban, augusztus 3-4-én megrendezett szlovák repülőnap a tavalyi évekhez képest talán valóban kisebb felhozatalt vonultatott fel, de innen, Magyarországról nézve ez még mindig nagyságrendekkel több, mint amennyiben nekünk itthon az elmúlt hat évben bármikor részünk lehetett. Az eseményen, amelynek egyik vezérfonala a NATO alapításának 70. évfordulója volt, számos európai légierő színe-java szerepelt statikus vagy dinamikus program formájában a cseh és szlovák légierők hangsúlyos jelenléte mellett. Természetesen a hazaiak megrepültettek mindent, amiből csak repülőképest találtak, szerencsére közéjük tartoztak a lassan tényleg cserére érett MiG-29-eseik is, amelyek esetében a műrepülés már valószínűleg szóba sem jöhet, de a legendás szovjet vasak rajongói így is számos alkalommal láthatták őket, akár a programnyitó díszkötelék részeként, akár az idei egyik újdonságnak számító „Renegade” bemutató során, amikor az egyébként a repülőnap idején is készültségi szolgálatot ellátó géppár a földre kényszerítette a szintén szlovák felségjelet viselő C-27 J Spartant, hogy a gépek bősz áthúzásai közepette látványos kommandós akció keretében tegyék ártalmatlanná annak személyzetét. Általánosságban is elmondható, északi szomszédunk hadserege eléggé példás módon igyekezett bemutatni az esemény során az érdeklődőknek, mire is költi el év közben adójuk egy ki tudja mekkora hányadát…

Örök kérdés, hogy a Magyar Légierő egy ennyire közeli eseményen miért nem vesz részt hangsúlyosabban, a tavalyi földi Gripen bemutatót dinamikus váltotta, a 43-as oldalszámú JAS-39D Pápáról repült át egy rövid program erejéig (majd tért is vissza oda leszállás nélkül), míg a statikus soron a frissen felújított Mi-24P-t mutattuk be, talán csak a telhetetlenség beszél belőlem, de szívesen láttam volna többet is a „háztájinkból”. A statikus soron a szlovákok MiG-29 és Albatros kultuszának remek megnyilvánulásain túl azért egész jó felhozatallal találkozhattunk bár itt is elég erősen érezteti a hatását az, hogy az egyes európai légierők nyolcvanas években rendszeresített típusai folyamatosan kopnak ki. Idén a földi bemutató „díszvendége” a Gelsenkirchenből áttelepült díszfestésű E-3A Sentry AWACS volt illetve a helikopteres vonulat volt feltűnően erős, horvát OH-58D Kiowákkal, a magyar mellett cseh és szlovák Hindekkel, szintén szlovák valamint osztrák Blackhawkokkal valamint egy olasz Augusta HH-139A-val. Külön kiemelendő a szokatlanul erős Apache jelenlét, felmerül a kérdés, az USA talán a típus potenciális leendő üzemeltetőjét látja északi szomszédunkban (pletyka szintjén elég gyakran előkerült ez a teória a nap folyamán).

Egy repülőnap igazi sztárjai természetesen a dedikált szóló és kötelék bemutatócsapatok, ezekből most sem volt hiány. Az ugyanazt a típust (CFT oldalpóttartályos F-16) repülő Hellenic Zeus Demo Team és a lengyel Polish Tiger Demo Team bemutatója jó alkalmat nyújtott a két csapat szóló teljesítményének összehasonlítására, az egyértelmű győztes kihirdetésére nem vállalkozom. A lengyelekkel kapcsolatban mindenképp megemlítendő, hogy az első repülést kényszerből félbe kellett szakítaniuk a pilóta HUD kijelzőjének meghibásodása miatt, de a műszakiak (akiket szinte sosem említünk egy-egy látványos bemutató során) nagy melójának köszönhetően ugyanavval a géppel képesek voltak a teljes programot lerepülni, szinte közvetlenül a görögök után, rossz nyelvek szerint még inkább mindent túlhúzva, hogy megmutassák, ők a legjobbak. Csapatszinten idén is egy igazi nagyágyút sikerült elhozniuk a szliácsi szervezőknek, az olasz Frecce Tricolori túlzás nélkül csodálatos légibalettet mutatott be lelkes szóvivőjük papírról felolvasott fonetikus szlovák nyelvű kommentárja mellett – az eleinte kedves gesztus a huszadik perc után már egy különlegesen kifinomult kínzási módszernek tűnt még nekem is, aki egy hangot nem értettem belőle, bele sem merek gondolni, mit élhettek át azok, akik még érteni is próbálták, mindenesetre szegény ember kétségkívül óriásit dolgozott, miközben társai Aermacchi MG-339 gépeikkel olasz trikolórra festették az eget. Rajtuk kívül tisztességes bemutatót repültek még a franciák az Alpha Jet-tel, a csehek a legfrissebb Albatros generációt, az L-159 ALCA-t reptették meg szépen, valamint a teljesség igénye nélkül klasszikus második világháborús típusok (Yak-3U, Supermarine Spitfire), Veres Zoltán és Martin Šonka műrepülései, vitorlázó kötelékek és ejtőernyős bemutatók színesítették a programot.

Nem vagyok különösebben kötekedő alkat, teljesíthetetlen igényeim sincsenek, így a SIAF 2019 szombati napjáról csak maximális elégedettséggel nyilatkozhatok, egyetlen problémám még mindig ugyanaz, mint tavaly is volt, tény ugyan hogy a szlovák egy igazi világnyelv, de helyenként valami ritkás angol kommentárt igazán tudtam volna értékelni, illetve csodás lenne, ha jövőre nem kellene megsüketülnöm a közvetlenül a nézői kordonok elé kitett hangszórókból bömbölő helyi kereskedelmi rádiótól, de ennél több negatívumot akarva sem tudnék említeni. Az amerikai légierők jelenléte és kicsit változatosabb (akár orosz, de ez most elég esélytelen) típusok még tovább emelhetnék a repülőnap színvonalát, de a tervezett programtól függetlenül a részvétel jövőre is kötelező – remélhetőleg végre fotós szerzőtársammal közösen.

SIAF 2019 fotógaléria (nagyításához katt bármelyik képre):


A repülőnapra a sajtóakkreditációt köszönöm a SIAF 2019 szervezőinek!
szöveg és fotók: Restár Milán
A cikkben található fotók és a szöveg teljes egésze az elfeledett légierő szerzőinek szellemi tulajdonát képzik, utánközlési igény esetén kérünk, keress meg minket az elfeledettlegiero@gmail.com címen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.