Negyven fokban MiG-ek árnyékában – Reptár, Szolnok és az év legforróbb napja

Szinte biztos vagyok benne, hogy az az augusztusi nap volt az év legforróbb napja, amikor úgy döntöttünk, itt a remek alkalom, hogy tegyünk egy rövid túrát és megnézzük végre a Reptár szolnoki repülőmúzeumot. Természetesen jópárszor útba ejtettük már és láttuk már a régi, egy ideje bezárt múzeumot, de az újról eddig még csak hallottunk, ráadásul főként csak jókat. Utunk során egyetlen bátortalan mérést végeztünk el, dél környékén a MiG-ek árnyékában baráti 40+ celsius fok uralkodott, a továbbiakban inkább nem törődtünk a hőmérséklettel, a lelkesedés hajtott minket egyenesen, egészen a végkimerülésig…számtalanszor éreztük úgy, hogy a pokol egy csodás régi repülőgépekkel telezsúfolt szegletében járunk (a körülményeket talán egyikünk azóta szállóigévé vált mondása jellemezte a legjobban:”A hőmérséklet 42, a MIG 29″…borzalmas szóvicc, de megmaradt). Viszont mivel ilyen időben rajtunk kívül maximum a kivert kutyák tartózkodnak a napon, ennek megvolt az az előnye, hogy többórás ottlétünk alatt szinte végig olyan érzésünk volt, a Reptárat aznap nekünk nyitották ki (igen, a hömpölygő tömeg a mellékelt fotókon is jól látható…).

Először is (és most szeretném leszögezni, egyikünk sem áll semmilyen kapcsolatban sem a múzeummal sem bármely más kapcsolt intézményével!) a Reptár egyike a legbarátságosabb helyeknek,ahol valaha is jártam. Segítőkész, egy pillanatig sem tolakodó személyzet (akik még a MiG-21 UM pilótakabinjában bekövetkezett instant hülyegyerekké válásunkat is sztoikus nyugalommal viselték…), tiszta és jól karbantartott körülmények, rendezett kiállítási terek és egy olyan, jól kiépített infrastruktúra, amely biztosítja mindazt, amire csak egy hosszú múzeumi túra során szükségünk lehet.

A nagy területen elhelyezkedő szabadtéri kiállítótéren szépen felsorakozik a légierő által használt sugárhajtású szovjet-orosz repülőtechnika színe-java. Ottjártunkkor az egyik legfrissebb szerzemény a Kecskemétről érkezett MiG-29A volt, őt követi (csak kiragadva, a teljesség igénye nélkül) a MiG-21 számos variánsa (csak példaképpen F13, MF, bis, PF, U400, ohh és “a Fairford-ot is megjárt Cápeti!), kettő MiG-23 (egy standard kamuflázs festésű MF valamint a 08-as, a nyolcvanas évek közepének fazonjára “vissza-restaurált” UB), jónéhány a kezdeteket jelentő MiG-15/17/19 gépekből (ilyenkor látszódik, milyen kicsinek tűnnek a későbbi nagyvasakkal összehasonlítva), majd a sort a számomra az örök szerelem, egy Szu-22 M3 zárja (sokszor láttam már, de minden egyes alkalommal lenyűgöz az a robosztusság és nyers erő, ami árad belőle…). Kontrasztképpen, mintegy “egykor akár ellenfelek is lehettünk volna” felkiáltással pedig két F-104 Starfighterbe futhatunk bele a szovjet ipar remekeivel szembeállítva, az egyik Törökországból, a másik pedig Németországból érkezett.

Természetesen a forgószárnyasok is megkapják a megérdemelt figyelmet, a Mil-Mi helikopterek Magyarországon használt szinte teljes palettája képviseli magát, a kiállított darabok közül egyértelműen a legendás Csőrike uralja a terepet, de a sztenderd festésű másik Mi-24, a Mi-8T és a Mi-9 légi harcálláspont is lenyűgöző látvány.

A szabadtéri kiállítótér hátsó traktusa egyértelműen a rakéta-rajongók paradicsoma, egymást érik a Volhovok, Nyevák és a teljes egykori légelhárítás majd minden típusa és felszerelése. Természetesen itt is minden kordonok nélkül  ami a kiállított hatalmas anyag mellett a múzeum másik igazán lenyűgöző tulajdonsága. Minden szabadon körbejárható, a legapróbb részletfotók is nyugodtan, mindenféle akadályoztatástól mentesen elkészíthetők, értelmes keretek között senki nem szól bele mihez mennyire közel megyünk (helló makettezők, kevés tökéletesebb “walkaround” lehetőség akad ennél), ráadásul a kiállított tárgyak többsége tökéletes, felújított állapotban és lehetőleg hiteles, eredeti színekben látható.

A kimerítő kültéri tárlat mellett számos fedett, beltéri kiállítóhely is található, a kisebb melléképületekben csöves légvédelmi fegyverek, lokátor és híradós felszerelések, egyenruhák, fegyverek, makettek és apróbb-nagyobb relikviák láthatóak nett módon elrendezve, míg a központi hangárépület a szabadtérihez hasonló eksztatikus élményeket tartogat. Helikopterek, repülőgépek, szétszedett demo-hajtóművek, repülőgép fedélzeti felszerelések, póttartályok és függesztmények jól látható, körbejárható, és nem titkoltan edukációs célzattal kihelyezett armadája várt itt minket. A beltéren is impozáns a repülőeszköz felhozatal (szintén a teljesség igénye nélkül): Ka-26 koaxiális rotorelrendezésű helikopter, egy Mi-4, egy háború után épített Me-108 replika valamint egy, a Balatonból előhalászott Il-2 Sturmovik roncs, de a kiállítás igazi sztárja a tökéletes állapotúra restaurált MiG-21 UM, amelynek ráadásul a pilótafülkéjébe is belepréselhettük magunkat (igen, itt következett be a cikk elején felemlegetett hülyegyerekké válásunk, de most komolyan, ki az aki ilyen lehetőségtől nem őrül meg teljesen??).

Rövidre zárva, a szolnoki Reptár számomra az általam látott legjobb repülőmúzemok között van, kötelező feladat legalább egyszer megnézni! Ráadásul a helyiek által elhintett pro-tipp szerint további gépek is érkez(het)nek majd a későbbiekben, nem kérdéses, visszamegyünk-e leellenőrizni.

Miután végeztünk, tettünk egy rövid kitérőt az egykori (régi) múzeumhoz, amely ugyan most zárva van, de a kerítésen keresztül egész jól látható az (egyenlőre?) itt maradt kiállítási anyag. Igazi különlegesség lapul itt, az öt közül az egyetlen jó állapotban megmaradt Il-28 Beagle bombázó személyében, amelynek kuriózumokban bővelkedő magyarországi alkalmazása külön cikkért kiált és őszintén remélem, ez a ritkán látható kincs is egyszer megtalálja majd némileg felújítva helyét az új kiállítóhelyen.

Szolnok Reptár képgaléria (nagyításhoz katt bármelyik fotóra)

A cikk eredetileg angolul jelent meg az iModeleren 2017 augusztusában, jelen szöveg annak erősen átdolgozott, a külföldi olvasóközönségnek szánt magyarázatokat elhagyó, ugyanakkor kibővített verziója.