Hőség, gyerekek, helikopterek: az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis nyílt napja

Több évre visszanyúló hagyomány már, hogy az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis megtartja nyílt, családi napját az alakulat alapító okiratának keltezéséhez legközelebb eső szombaton és ez az idén sem volt másképp, ezért egy pillanatig nem volt kérdéses, május 26-án az Ittebei Kiss József laktanyában a helyünk.

Korán, a reggeli kapunyitásra leértünk, így még a hivatalos programok kezdete előtt volt időnk kényelmesen végigjárni a bázis kivételesen civilek előtt is publikussá tett, megnyitott részeit valamint a statikus soron kiállított repülőgépeket és helikoptereket is alaposan megnézhettük még azelőtt, hogy a nyílt napra szép számban összegyűlt vendégek birtokba vették volna azokat. Természetesen elkészültek kötelező „pózolj repülőgéppel / repülőgépben” típusú zsánerfotóink is, szépen gyűlik ez az anyag is, terveink szerint elképzelhető, hogy egyéves születésnapunk alkalmával a javát megosztjuk majd itt is és olvasóink legnagyobb örömére arcunkat adjuk munkásságunkhoz. A statikus sor idén a tavalyihoz képest -egy Csőrikével legalábbis mindenképpen- kevesebb eszközt vonultatott fel, sorrendben az alábbi gépeket: Mi-24V (718), Mi-17 (707), Mi-8 (3305), Jak-52 (09), L-39 (128), MiG-21 UTI (0465), MiG-29A (18). A közelmúlt szovjet-orosz (és az Albatros személyében cseh) haditechnikája egyértelműen a nyílt nap egyik fő attrakciójának számított, minden gép ki volt nyitva, be lehetett ülni, mászni és a pilótafülkékben értő(nek tűnő) módon babrálni, természetesen ahogy haladt előre a nap, állandósult a tömeg a repülőeszközök körül (a hajtóművekbe való fejbedugás és a lamellák apukák általi tudós kopogtatása pedig még mindig a repülőnapok állandósult tömegsportjának tűnik, de nincs evvel persze semmi baj, mi sem teszünk másként). Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy a bemutató sortól távolabb, a füvön (már nem a kiállítás részeként) felfedeztük a régi szolnoki repülőmúzeum felújításra váró Viggenjét és Hawker Hunterét, gyönyörűek, szeretnénk kérni őket valami hozzáférhetőbb formában is.

A nyílt nap hivatalos programja 10 órakor kezdődött Dr. Koller József dandártábornok, bázisparancsnok megnyitójával, aki elmondta, hogy ez az esemény annyiban különbözik az eddig megszokottaktól, hogy egy komplex hármas program részeként nem csak a bázis nyílik meg az itt szolgálók családtagjai, az előzetesen regisztrálók és a sajtó előtt, hanem egyben egy honvédségi toborzónap is valamint az évenként megrendezésre kerülő katonai helikopteres találkozó idei etapját is ezen a napon rendezik. A bázis életében amúgy is sűrűnek számított az elmúlt pár nap / hét, hiszen a nyílt nap előtt készültek el a repülőgépes emlékpark kialakításával, ahol egy emléktábla mellett szépen képviselik a bázis múltját és életét a kiállított MiG-15, Mi-2, Jak-52 és Mi-8 gépek. Május 24-én pedig a laktanya névadójának, a császári és királyi légierő legeredményesebb magyar vadászpilótájának számító Ittebei Kiss Sándor hadnagy halálának századik évfordulójáról emlékeztek meg. A megemlékezésen részt vettek a pilóta hősi halálának helyszínének, az olaszországi Pergine településének a képviselői is.

A megnyitó beszéd után került sor az emléklapok és emléktárgyak kiosztására, ezt a szolnoki Légierő Zenekar zenés gyerekprogramja, szablyavívó-bemutató majd egy koncert és a büfésátrak feltérképezése követte. Pontban 11 órakor kezdetét vette a nyílt nap leglátványosabb eleme, a dinamikus képesség bemutató, erős kecskeméti vendégszerepléssel, hiszen a Fairfordot is megjárt Szatmári László őrnagy beköszönt a szomszédból egy JAS-39 Gripennel, és ha már ott járt, nem elégedett meg pár áthúzással, hanem egy kisebb bemutatót is tartott nekünk (jó volt végre testközelből hallani-érezni ezt az összetéveszthetetlen dübörgést, újból-megint mondom, repülőnapot akarunk!). Ezt követően pedig két felújított, a portugál Hot Blade 2018 hadgyakorlatról frissiben visszatért Mi-17-es átrepülésével átvették a hazaiak a terepet és sorban mutatták be képességeiket és büszkeségeiket, ráadásul mindezt egy önmagát egy percig sem túlzottan komolyan vevő, az esemény lazább szemléletéhez jól illő szakértő kommentárral (Fidel „Castro” Ákos százados, helikoptervezető és Lázár Tibor őrnagy, a Speciális Ejtőernyős Kiképzőcsoport parancsnoka volt az „elkövetője”), ami nagyban segített megérteni, mikor és mit látunk egészen pontosan.

A helikopterek fedélzetéről három magasságból hajtottak végre ejtőernyős ugrást az előzetesen ledobott célszalagok által kijelölt helyekre, először 600 méterről, aztán 1400 méterről majd az utolsót több mint 2000 méter magasságból. A második sor ugró a NATO, az EU, az alakulat, Szolnok és Magyarország zászlójával ereszkedett le, eléggé látványos volt, a legmagasabbról induló trió kettő ugrója pedig tandemernyőjével a fegyverzet és utánpótlás ledobási képességet demonstrálta, míg harmadikjuk egy 160 négyzetméteres nemzeti lobogóval ért földet. Ezt követően Török Péter és Tóth Máté századosok repültek egy elég akkurátus képességbemutató programot a frissen rendszeresített cseh Zlin-242 L kiképző repülőgéppel, ami természetesen nem remegtette meg a földet a Gripenhez hasonlóan, de kirepülték belőle azt, amit csak lehetett.

A dinamikus bemutató a legkomplexebb részével folytatódott tovább, amelyben az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár katonái mutatták be tudásukat. A megrendezett szcenárióban egy zöld Opel Astrában feltűnően terroristának látszó egyének hajtottak keresztül a felszólítás ellenére a szolnoki betonon, őket a helyszínre érkező AS-350B Écureuil helikopter fedélzetén levő fegyveres katona feltartóztatta és lefegyverezte, majd a különleges rendeltetésű erők katonái egy Mi-17 fedélzetéről kötélen lecsúszva láthatóan begyakoroltan és profin biztosították a terepet. Számomra távozásuk volt a legzseniálisabb a feladat befejezése után, hiszen ahogy érkeztek úgy távoztak, ugyanazon a kötélen, némiképp gyerekkorom zsinórra fűzött karácsonyi szaloncukraira emlékeztetve, kívülállóként elképesztő látvány volt. A terroristák ártalmatlanná tétele után visszatért a mentőszolgálattól megörökölt AS-350B Szilágyi Zoltán alezredessel és Bódi Zsolt őrnaggyal a fedélzetén (ketten összesítve azon kívül, hogy 110 évesek még több mint 7000 repült órával is rendelkeznek, látszott is…), akik programjukban bemutatták, hogy értő kezekben egy helikopter viszonylag sikeresen képes felvenni a harcot a fizika törvényeivel. Az aznapi repülések képzeletbeli szépségdíját nálam ők nyerték. A dinamikus program zárásaként az egyik Mi-17 még visszatért a leszálló fölé, ahonnan egy függesztett ballonból vizet „dobott” a betonra az egység tűzoltási és katasztrófaelhárítási képességeit demonstrálandó.

Természetesen egy nyílt napon minden alakulat szeretné megmutatni magát illetve az általa használt technikákat és erre a bázis „ideiglenes főutcáján” kialakított sátorsoron nyílt is alkalma mindenkinek, hiszen a honvéd szakszervezeten, arcfestőkön, alkalmi dögcédulanyomókon, a toborzókon, Rendőrségen és veterán járműveseken kívül jelen volt még többek között az MH 1. Tűzszerész és Hadihajós Ezred; az előretolt repülésirányító csoport (ERICS); a speciális ejtőernyős kiképzőcsoport (SEKICS) és az Mh 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges rendeltetésű Dandár (KRDD). A felszerelésekkel gazdagon telepakolt sátrakban minden kipróbálható, felvehető, megtapogatható volt, fagylaltot evő kislányok álltak tömött sorokban a mesterlövész puskák előtt, a Polaris és Hummer járműveken pedig szinte fürtökben lógtak az érdeklődők és nem létezett olyan buta „civil” kérdés, amire az ott állók ne a legnagyobb türelemmel válaszoltak volna. A sátorsort mi a legvégére hagytuk és úgy gondoltuk, innen már kifele menet sok újat nem tartogat ez a nap nekünk, amikor belefutottunk valamibe, amire sajnálom, de jobb szót nem tudok minthogy: „helikopterpornó!”. Ugyanis a nyílt nap szervezői még azt is lehetővé tették, hogy az egyik, helikopterek javítására szolgáló szerelőcsarnokba is bemehessünk (nagyon)sokadmagunkkal. Kettő szerelés alatt álló Mi-17, nyitott hajtóművekkel és szerelőpanelekkel, alkatrész és felszereléshegyek ameddig a szem ellát és ráadásul az egész helyiséget masszívan belengi a szovjet haditechnikai semmivel össze nem keverhető „illata”. A sarokban pedig az ex-NDK 96+36 oldalszámú Mi-24V áll teljesen kibelezett állapotban, szerelőlétrák tömkelegével körbevéve, amik mintha csak azért lennének ott, hogy mi, bámészkodók a lehető legtöbb szögből nézhessük és fotózhassuk ezt a kuriózumot. Karácsony van és ez az ajándékunk…(mint kiderült, a teljes kibelezés oka, hogy ez a helikopter kerül majd egy festés után a Szentkirályszabadja határában az egykori Bakony Harci Helikopter Ezred tiszteletére felállítandó emlékműre).

Mindent összevetve az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis nyílt napja egy remek rendezvény volt jó szervezéssel és gazdag programokkal (riportunkra a lehetőséget ezúton is köszönjük a bázis tájékoztatásért és sajtóért felelős tisztjének, Vári Anita hadnagynak!), ráadásul a látogatottságra sem lehet panasz, hivatalos források szerint 4000 fő felett volt a nézőszám. A Magyar Honvédség részéről jó út ez a nyitottabb irány, sok ilyet még, ha lehet, mi ott leszünk!

MH 86. Szolnok Helikopter Bázis nyílt napja fotógaléria (nagyításához katt bármelyik képre)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.