Egy hétvége a kunmadarasi repülőtér bűvöletében: vasárnap, 2. rész

A szombati zártkörű repülőtér bejárást vasárnap egy igazi tömegrendezvény követte Berekfürdőn majd a délután során a kunmadarasi repülőtér területén. Az aznapra meghirdetett események központi helyszíne a repülőtér mellett a szervező berekfürdői „A szovjet repülőtér titkai” múzeum volt. A nap hivatalos megnyitásaként a szervezők csapata korhű szovjet egyenruhákban felsorakozott, majd Vándor Károly, a rendezvénysorozat főszervezője és Pavel Belenyin, az egykor Kunmadarason állomásozott 1. gárda vadászbombázó ezred utolsó ezredparancsnok helyettese tartott egy rövid megnyitó, üdvözlő és programismertető beszédet. Az aznapi program három fő elemből állt, a múzeum bemutatásából, az ezred történetének ismertetéséből és egy előzetes regisztrációhoz kötött vezetett reptéri túrából.

Az aznap reggel kilenctől (jelképes, 500 forintos belépti díj fejében) látogatható múzeum jól rendezett, decens válogatást nyújt az egykor itt állomásozott szovjet légierő felszereléséből, ruházatából, fegyverzetéből és mindennapos használati tárgyaiból, nem kizárólag a kunmadarasi ezredekre koncentrálva. Az egykori piacépületben berendezett kiállítás egyértelmű „sztárja” az önerőből felújított ex-NDK-s Mi-24D helikopter, amely teljes műszerezettségű kabinnal és valóban múzeumi színvonalú restaurálással, korhű szovjet festéssel szinte mágnesként vonzotta a látogatókat, akik ráadásul a szovjet egyenruháikról könnyedén felismerhető szervezőktől szakszerű válaszokat kaphattak bármely felmerülő kérdésükre, akár a helikopterrel akár a különböző termekben bemutatott kiállítási anyaggal kapcsolatban.

A viszonylag feszesre tervezett program természetesen a látogatók magas száma miatt megcsúszott egy kicsit, időbe telt, amíg a múzeum csurig megtelt épületéből sikerült mindenkit átterelni az épület melletti kis téren felállított fesztiválsátorba, ahol Vándor Károly tartott egy nagyon (a nyári hőségben és a szikrázó napsütésben kicsit talán túlzottan is…) részletes, magyar-orosz kétnyelvű prezentációt az 1. gárda vadászbombázó ezred történetéről, kunmadarasi időszakáról és az ezred magyarországi kapcsolatairól, rengeteg nehezen hozzáférhető archív képpel és eddig nem látott videóval. Sűrű, masszív, informatív anyag volt, látszott, hogy sok kutatási munka van benne, jó lenne egyszer egy önálló tanulmány formájában is hozzáférhetővé tenni. Miután lényegében mindent megtudhattunk az ezred történetéről, utána következett a már eddig is sokat említett Pavel Belenyin (kis kitérő – ez a határozottan stílusos megjelenésű, állandóan mosolygó és kedves ötvenes úriember maga a megtestesült ellentéte mindannak, ami a szovjet főtisztekről az emberek elképzelésében és fejében él…), aki taszári magyar-orosz közös hadgyakorlatokról, kiképzési repülésekről és az ezred mindennapos életéből idézett fel történeteket kimondottan jó és élvezetes stílusban. Örömmel vettük észre, hogy egy kisebb taszári különítmény is tiszteletét tette aznap (a repült típus és a közös hadgyakorlatok révén erős kötelék alakult ki a 1. gárda ezred és a taszári „szuhojszázad” között), Pavel Belenyin és Balogh Imre nyá altábornagy, egykori század (majd ezred) parancsnok közös fotója egy régen várt találkozásnak állít emléket, természetesen nem bírtunk kihagyni, hogy ne osszuk meg…

Az ezredismertetés után került sor a nap legnagyobb logisztikai kihívásának sikeres teljesítésére, a gulyáságyúkból érkező átható levesszagba (illatba!) burkolódzva neki kellett állni összeszedni a reptérre induló összes érdeklődőt egy rendezett kocsisorba, ami meglepő gyorsasággal sikerült is és a nagyságrendileg 50 járműből álló karaván hamarosan el is indulhatott a Berekfürdőtől hét kilométerre található kunmadarasi repülőtér irányába. A résztvevők nagy létszáma (megkockáztatom, a kivonulás óta nem látott ekkora tömeget ez a repülőtér, de persze simán lehet, hogy tévedek) természetesen a szombatitól teljesen eltérő jellegű, sokkal rapidabb reptérbejárást tett lehetővé. Csak maga az egyes helyszíneken való leparkolás és a helyszínre gyaloglás 10-15 percet vett igénybe, ez érthetően a bejárt területet is lekorlátozta, de a lakókörzetek kivételével aznap is sikerült eljutnunk sok, a tegnapi nap során már látott helyre. Amiért mégis érdemes volt megismételnünk a reptérlátogatást, az egyfelől az volt, hogy Pavel Belenyin minden egyes megállás során eddig nem hallott történeteket mesélt el az ezred adott helyhez kapcsolódó történeteiből (a gurulóúton a gyakorló bomba rossz rögzítése és véletlen beindulása miatt kiégett kettő repülőgép nyoma a mai napig látható a betonba beleégve, az eltelt 32 év sem volt képes eltüntetni a nyomokat), másfelől pedig a szombati naptól eltérően vasárnap elmentünk a repülőtér egy távolabbi részén található szélesebb repülőgép hangárokhoz is. A szakértők szerint igazi kuriózumnak minősülő hetes csoportban elhelyezett megerősített hangárok egykoron a Jak-28P, később pedig a Szu-24MR felderítő repülőgépek tárolására szolgáltak, kisebb társaiktól eltérően pedig még az eredeti hatalmas ajtórendszerük is megvan, jelen pillanatban bálák tárolására használják őket, de ettől függetlenül szabadon bejárhatóak és már ezért a látványért kétségkívül megérte még egy napig a kunmadarasi repülőtér bűvöletében maradnunk…

Összesítve a berekfürdői-kunmadarasi két napos, a szovjet 1. gárda vadászbombázó ezred centenáriumára rendezett programsorozat egy igen gazdag és tartalmas esemény volt, a kunmadarasi reptér változatlanul „örök szerelem”, írunk még róla és reményeink szerint vissza is térünk majd egy totális bejárásra a későbbiek folyamán. Újfent köszönjük a berekfürdői „A szovjet repülőtér titkai” múzeum csapatának a meghívást és a lehetőséget, remek élmény volt!

A kunmadarasi reptér bűvöletében fotógaléria (nagyításához katt bármelyik képre):

szöveg: Restár Milán
fotók: Vaskó Tamás

A cikkben található fotók és a szöveg teljes egésze az elfeledett légierő szerzőinek szellemi tulajdonát képzik, utánközlési igény esetén kérünk, keress meg minket az elfeledettlegiero@gmail.com címen.

2 thoughts on “Egy hétvége a kunmadarasi repülőtér bűvöletében: vasárnap, 2. rész

    • 2018-07-22 at 14:20
      Permalink

      üdv, köszönjük a fotókat, jók lettek! mi is meghívott vendégek voltunk az esemény mindkét napján, a szervezésben nem, max minimálisan a lebonyolításban vettünk részt a helyszínen, az elismerést továbbítjuk a valódi szervezőknek, megérdemlik!

      Reply

Hozzászólás a(z) legiero_admin bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.