Augusztus 20., a vízparti légiparádék napja

Az idei augusztus 20-a számos más ünnepi program mellett a vízparti (folyóparti) légiparádék napja is volt, hiszen Budapest és Szolnok egyaránt otthont adott egy-egy kiváló légibemutatónak, ráadásul nem is egy időben, így némi lelkesedéssel és egy „csőre töltött” MÁV-menetrenddel mindkét esemény megtekintése könnyedén abszolválható volt egy egész napos program keretében.

Budapest, Id. Antall József rakpart

Igazán örömteli, hogy a főváros ünnepi megemlékezéseinek végre ismét szerves részét alkotta egy minőségi repülőesemény, amely a teljesség jegyében katonai és polgári valamint oldtimer bemutatókat is felvonultatott a rendezvény nagyságrendileg három órás időtartama alatt (természetesen ezt a minimális higiénés és szociális infrastruktúra teljes hiánya mellett, de ezt már bőven megszokhattuk…). A Lánchíd és a Kossuth Lajos tér között kijelölt szakaszon 9.30-kor kezdődött a program, méghozzá rögtön egy háromgépes Gripen kötelék áthúzásával…és itt az áthúzás valóban szó szerint értendő, a Citadella irányából érkező Gripeneket szemmel láthatóan rendesen megvárakoztatták, majd egyszer átrepültek a több ezres nézősereg feje fölött, még egy forduló már nem fért bele sajnos. Ha valaki rossz helyen állt vagy a fák árnyékában (ami azért a majd 40 fokban nem teljesen elítélendő cselekedet) akkor a kötelékben repülő vadászgépek látványáról menthetetlenül lemaradt, mindegy, remélhetőleg lesz még ezer alkalom a látvány pótlására (sokat nem is kellett várni rá, még aznap este megtörtént, de erről később). Légierőnk büszkeségeit egy négygépes Mi-17 kötelék követte szorosan, amelyből egy áthúzás után a vezérgép kivált, hogy egy ekkora szállítóhelikoptertől nem várt dinamikus bemutatót hajtson végre…a szinte műrepülhető „Hip” mindenesetre újdonság volt, a szolnokiak igáslova igazán kitett magáért (hogy aztán a délután folyamán, már hazai pályán még vadabb műsort hajtson majd végre, de ezt itt még, az ámuldozás közben nem tudhattuk).

Innentől a terepet a katonáktól átvették a civilek, Illés Tamás műrepülésével folytatódott a műsor, a nemzeti színűre festett Extra 330-as bő nyolc perces ízelítőt adott a légiakrobatika legjavából. Ezt a Pannon Air Service DA-40/DA-42-es háromgépes, méltóságteljes kötelékrepülése követte, külön érdekességként megemlítendő, hogy a vezérgép pilótafülkéjében helyet foglalt (ezúttal utasként) Frankó Endre főhadnagy, a II. világháborús Puma század utolsó köztünk lévő pilótája is, sok-sok további repülést és jó egészséget kívánunk neki innen is. A Diamond kötelék után a légtérbe „beúszó” Po-2, Gerle és Kánya repülőgépek a Goldtimer Alapítványt képviselték, tőlük nyilvánvalóan nem a lélegzetelállító műrepülés volt az elvárás, de a szépen felújított „öregek” is remekül mutattak a szikrázó napsütésben, háttérben a budai oldal panorámájával. Repülésük közben pedig egy igazi meglepetésvendég is feltűnt, a légi alkalmasságát frissen megszerzett, feketére festett Aero L-29 Delfin személyében, az egykor a Magyar Néphadsereg hajózóképzésének gerincét adó kétüléses kiképzővel igen szép bemutatót repült Szakács Gábor és Rohács Tamás. A (G)oldtimerek és a Delfin távozása után a „mennyit képes kibírni egy Mi-2-es szétesés nélkül” kérdésére kaptuk meg a választ, Imreh Lajos „Lujo” repülése egyértelműen a budapesti rendezvény egyik csúcspontja volt, füsttel, pirotechnikával, elképesztő műrepülő elemekkel és Lánchíd alatti oda-vissza átrepüléssel. A polgári légibemutatók lezárásaként pedig Veres Zoltán hajtott végre egy extrém elemekkel tarkított, tőle és hírnevétől elvárt műrepülést MXS repülőgépével, hibátlan volt szokás szerint.

Az aznapra összeállított gazdag programba (el kell ismerni, a szervezők kitettek magukért) beletartozott még egy ünnepi ejtőernyős ugrás 24 ugróval, 1500 méterről, két An-2 fedélzetéről, augusztus 20-án természetesen a magyar zászló alapos megreptetése sem maradhatott el, majd a rendezvény lezárásaként a légierő egyik legújabb szerzeménye a csapat (és kormány…) szállító Airbus A-319-es húzott át két fordulóban alacsonyan és lassan a fejünk felett majd pontban 11.30-kor a bemutatók sora véget is ért, így egy rövid technikai szünet (kutyasétáltatás) beiktatása után még pont útnak lehetett indulni Szolnokra a Tisza-partra, ahol egy igazi népünnepély formájában folytatódott az aznapi légiparádék sora. [A budapesti eseményhez hozzátartozik még, hogy hivatalosan a légit egy erőteljes viziparádé is kiegészítette volna, ezt nagyrészt megakadályozta a Duna extra alacsony vízállása, így az MH 1. HTHE aknaszedő naszádjainak és kisebb tűzszerész hajóinak tervezett felvonulása sajnos meghiúsult, viszont az utolsó repülések során szép lassan utasszállító hajók eklektikus forgataga lepte el a Duna érintett szakaszát, a nehéz és hátrányos sorsú gyerekeknek szervezett felvonulás szép és kedves eleme volt a napnak].

Szolnok, Tiszaparti sétány

Szolnokon késő délután (18 órakor) vette kezdetét az MH 86. Szolnok Helikopter bázis hazai pályán tartott képességbemutatója rengeteg néző előtt hamisítatlan fesztiváli hangulatban. Az esemény egyik fő szervezőeleme a városban nemrég megtartott 42. CISM Katonai Ejtőernyős Világbajnokság volt, a résztvevők egy jó részét sikerült rávenni arra, hogy pár napot maradjanak még a helyszínen és egy ugrással tiszteljék meg az ünnepi rendezvényt is, így egymás után érkeztek az ugrók a célszalagokkal kijelölt átellenes partszakaszra, mindannyian nagyméretű zászlókkal és esetenként nemzetiszínű ernyőikkel, roppant látványos volt. Ráadásul a bázis nyílt, családi napjairól már ismerős Fidel Ákos százados kommentárja pillanatnyi túlzott komolykodás nélkül, roppant szórakoztató módon segített értelmezni a látottakat nemcsak az ugrások, hanem végig az egész rendezvény során. Az ugrók parádéját egy háromgépes Mi-17 kötelékrepülés követte a Tiszavirág-híd irányából, amelyből a budapesti légibemutatóhoz hasonlóan ismét kivált a vezérgép és egy különálló dinamikus programot mutatott be és be kell vallanom, tévedtem, amikor azt hittem, a délelőtt után ebben a témában már nem lehet újat mutatni. A Tisza feletti repülés eleve egy sokkal kisebb területre korlátozódott, a partközeli kordonozás révén sokkal közelebb is lehetett menni, szinte testközelből érezhető volt a nemrég felújított méretes szállítóhelikopter ereje miközben a folyó felett szinte centiméterekre lebegve szórta a vízpárát a nyakunkba.

Ezután sorban érkeztek a további forgószárnyasok, fedélzetükön immár a szolnoki nyílt napokról szintén jól ismert MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár katonáival, akik pillanatok alatt birtokba vették mindkét partszakaszt és bemutatták egy ellenséges vizijármű imitált hatástalanítását a szárazföldről, a vízből és rohamcsónakokból támadva. A feladat végeztével természetesen sor került a kiemelésükre is majd a fotósok és a helikopterimádók legnagyobb örömére jó néhány Mi-17 „tiszteletkör” után látszólag véget ért a légiparádé, de benne volt a levegőben, hogy itt még azért valami fontos hátravan…és persze, egy Gripenekkel induló nap mi mással is zárulhatna mint újabb Gripenekkel, akik szerencsére (végre!) nem a Duna feletti visszafogott formájukat mutatták, nem hiszem, hogy a koraesti, kezdődő alkonyatban utánégetővel szétváló kötelékpárnál sok szebb látvány létezik, megkaptuk, köszönjük.

Számomra eddig is egyértelműnek tűnt, hogy a katonai repülés és a hadsereg szerves része Szolnok identitásának és ez a délután minden egyes pillanatán is jól érződött, igazi örömünnep volt, amit a városban szolgálók tartottak a város lakosságának tiszteletük jeléül. Ugyan a felvonultatott repülőeszközök száma jóval kisebb volt a budapestinél, időtartama is alig volt több egy óránál, egy másodpercig sem bántam a pár órás vonatozást, mivel az utóbbi idők messze egyik legjobb hangulatú bemutatója volt, sok ilyet még, soha rosszabb napot és augusztus 20-át!

Augusztus 20., a vízparti légiparádék napja fotógaléria (nagyításához katt bármelyik képre):

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.